Mielőtt még bárki azt hinné, hogy a pánik leküzdése életem fő tevékenysége, le kell szögeznem, hogy nem. Egyáltalán nem. Életem egyik fő célja, hogy mentsük a Földet amin élünk. A munkám és az életünk is eköré épül. Évek óta hulladékmentes életmóddal - más  néven zero waste-tel - foglalkozom és az otthonunkat is ez jellemzi.  Egész életemben csodáltam a természetet és a Földet. Ahogy a blog leírásából is érződik, van egy nagyon sajátos és erős kötődésem a természethez. Nem csak azért mert életem nehéz időszakaiban mindig hozzá fodultam stabilitásért, és nem csak azért mert olyan békét áraszt amit semmi más... Egyszerűen csodálatos! Ezért mindig kerestem a módját, hogyan tudnám segíteni. Végül három évvel ezelőtt találkoztam a zero waste fogalmával és - ahogy egy régi kedves osztálytársam mondta, akiből lelkész lett -elhívást éreztem. Ez az! -gondoltam -Ezzel tudna minden ember a maga lehetőségeihez mérten, valóban tenni valamit! Így indult a küldetés.

Elkezdtem újságírni róla, rendezvényeket szervezni, nyitottam egy saját boltot is és mindemellett jelenleg a tanítás, tréning felé fújja hajómat a szél, amit nagyon kíváncsian várok! Közben pedig az elmúlt négy év a kislányom érkezéséről, az anyává válásról szólt. Maximálisan, ezer százalékig kihasználtam minden időt amit csak vele tölthettem. A férjemmel való kapcsolatomat is ápolni kellett, hisz a kezdeti szabad, elsöprő és kalandos szerelem után házasság és gyerek következett, ami napról napra formálta, gyúrta, nyúzta a kapcsolatunkat. Vissza kellett találnunk egymáshoz újra. Még ez az út is tart. 

Szóval az életem korántsem a pánikról szól! Élem az életem, nagyjból ugyanúgy mint mások. A sok siker és mindig jókedv mellett az emberek el sem tudják képzelni rólam, hogy nem vagyok stabil. Talán ezért is nehéz felvállalnom... Pedig mostmár tudom, hogy nincs ebben semmi szégyellni való. Az okozta az egyik legnagyobb szorongást, hogy másnak mutassam magam mint amilyen vagyok. Erősnek látszam akkor is amikor félek, izgulok vagy szorongok valamiért. Nem kell. Sokkal könnyebb csendben, de kimondani. Most félek. 

Mostanában megint elkezdtem visszanyitogatni az ablakokat amik a csodákra nyílnak. Persze nem meglepő módon a legtöbb a családomra és a természetre nyílik, nekem pedig a legnagyobb örömöt az adja, ha egy pillanatra mindent elengedve, bele tudom engedni magam a pillanatba. Egy pillanat, amikor minden megáll. Később pedig nagy örömet szerez, ha valamilyen formában vissza tudom ezeket a csodálatos pillanatokat, érzéseket, hangulatokat tükrözni.

Ajándék lehet egy tökéletes pillanat, egy közös élmény,  jókor érkező találkozás egy irodalmi művel, művészeti alkotással, egy nagyon telibetalálós zene...bármi! Szeretném megosztani veletek a munkámat, ahogy haladok szépen előre az úton egy jobb világ építésében, az ebből adódó buktatókat, a leküzdendő nehézségeimet, a megküzdési technikát és végül az éppen aktuális " jutalmat". 

Nem csak a pánik  ám! zerowaste csomagolásmentes természetimádat natureloving lagom slowliving